Buzogányfejű férgek – Wikipédia

Bogár parazita a lábában, Vírusokkal teszik zombikká a katicákat

Kifejlett, szabadon élő Erythraeidae faj. Forrás: Ujvári Zsolt Ahogy melegednek a nappalok és lassan megszűnnek az éjszakai fagyok, farkaspókok tömegeit láthatjuk napozni a megbarnult levelek és a feltörekvő, üde aljnövényzet között, ám apróbb rokonaik, az élénkpiros színű bársonyatkák is útnak indulnak.

Férgek, kukacok az élő testben...

Utóbbiakat nem csupán színük, hanem méretük is feltűnővé teszi, hiszen atkaléptékben testhosszuk igen tekintélyt parancsoló, akár milliméter is lehet. A legnagyobb, bársonyos szőrzettel fedett testű atkák Allothrombidium spp.

Forrás: Ujvári Zsolt A bársonyatka-alakúak Trombidiformes népes rendje több, mint családot, valamint 25 nél is több fajt számlál. A gyakran látott, hatalmas, bundás, cinóbervörös erdei atkákon kívül rendkívül változatos formájú, bogár parazita a lábában és életmódú állatok tartoznak e rendbe, többek között az édesvizeket, sőt, tengereket is meghódító víziatkák Hydrachnidia.

A nagy testű bársonyatka-alakúak igazi túlélők. A testüket borító sűrű szőrzet segíti a nedvesség megtartását, a vörös színüket adó, testükben felhalmozódó karotinoidok pedig a Nap UV-sugárzása ellen biztosítanak védelmet számukra.

Ez az oka annak, hogy a vékonyabb kutikulájú talajlakó atkákkal szemben — amelyek leginkább az avarban, és az abba hullott faágak alatti nyirkos zugokban mozgolódnak — a bársonyatkák gyakran indulnak portyázni verőfényes napsütésben is. Nyár derekán, a legnagyobb szárazságok idején is gyakran találkozhatunk az erős UV-sugárzást is kibíró bársonyatkákkal Trombidium sp. Forrás: Ujvári Zsolt A bársonyatka-alakúak életmódja eltérő.

A rengeteg ragadozó faj mellett akad köztük növényi sejteket szívogató pl. Rendkívül érdekes, hogy számos faj életmódja egyedfejlődésük során megváltozik.

Férgek, kukacok az élő testben - HáziPatika

Sarkított analógiát vonva például az emlősök, mondjuk az ember és bársonyatkák közé, ez úgy képzelhető el, ahogy a csecsemő is idővel étrendet vált, anyatej helyett elkezd szilárd táplálékot is fogyasztani. Atkáknál azonban ez az átmenet jóval élesebb, és az atkaszülők korántsem olyan gondosak és önfeláldozók, mint az emlősök, sokkal inkább más szervezetekre bízzák utódaik táplálását.

Bogár parazita a lábában atkák nagy többsége a petéből kikelve mindössze három lábpárral rendelkező lárvaként kezdi meg életét. Fejlődésük szakaszait bogár parazita a lábában vedlés választja el, a lárvastádiumot nimfastádiumok követik, majd ezt követően, egy utolsó vedléssel válnak ivarérett példánnyá. A bársonyatka-alakúak számos csoportja lárvakori parazita. A talajba helyezett petéből kikelő hatlábú parányok felkapaszkodnak a környező fűszálakra, növényi részekre, és várnak.

Passzívan ugyan, de bogár parazita a lábában minél hamarabb megfelelő gazdaszervezetet találni, rendszerint egy arra tévedő rovar formájában.

Ha a potenciális gazda hozzáér a várakozó lárvákat hordozó növényi részhez, az apró atkák egész egyszerűen ráakaszkodnak, megfelelő helyet keresnek testén, majd megkezdik testnedveinek szívogatását. Az első vedlés azonban igazi változást hoz számukra. A változás nem csupán negyedik lábpárjuk megjelenésében csúcsosodik ki.

milyen paraziták élnek a lépben helminth tojások vizsgálata

Nimfává alakulásuk előtt a lárvák elhagyják a gazda testét, majd vedlés után aktívan vadászó ragadozóként folytatják tovább életüket. A kutatóknak éppen ezért a lárvákat egész máshol kell keresniük, mint a kifejlett példányokat.

  1. Vírusokkal teszik zombikká a katicákat Stvorecz Adrián
  2. A szántóföldi és kertészeti növények kártevői | Digitális Tankönyvtár
  3. Manipulatív vírusok és agyevő cinkék – zombik az állatvilágban
  4. Vírusokkal teszik zombikká a katicákat
  5. A férgek tüneteinek mutatói

S mivel az atkák, illetve az őket hordozó gazdák begyűjtése rendszerint az állatok elpusztításával jár hiszen a konzerválás végett alkoholba szokás gyűjteni az egyedeketnem nyílik lehetőség az atkák felnevelésére, így néha nagyon nehéz összekötni a különböző fejlődési alakokat. A lárvák külseje egészen meglepő mértékben különbözhet a nimfák és kifejlett egyedek alakjától, ezért sokszor okoz bogár parazita a lábában az olyan atkák azonosítása, amelyeknek nem ismert, illetve nem dokumentált minden fejlődési alakja.

Képzeljük csak el a szituációt, hogy furcsa, narancssárga bogár parazita a lábában hordozó legyet találunk egy erdőszélen, majd néhány hónap múlva hosszú lábú, nagy méretű, gyors léptekkel portyázó atkákat gyűjtünk az erdő talaján! A két forma bogár parazita a lábában tekintve olyan mértékben különbözik egymástól, hogy gyanítjuk ugyan a rokonságot kettejük között, de véletlenül sem mernénk azt mondani az egyedekre, hogy egyazon faj tagjai.

Nem könnyíti meg a kutatók dolgát, hogy az atkák egyedfejlődése, változása nem folyamatos, hanem ugrásszerű. Teljesen más formájú állat mászik elő a régi bőr alól egy-egy vedlést követően, s bizony, egy vedlést tetten érni ebben a mérettartományban igazi kihívás. Éppen ezért fordulhatott elő olyasmi, hogy egy-egy faj fejlődési stádiumait kutatók egymástól függetlenül önálló fajokként írták le, s csak évekkel vagy évtizedekkel később derült ki, hogy a különbözőnek hitt lények mégis egyazon fajhoz tartoznak.

Buzogányfejű férgek

Azt gondolhatnánk, hogy manapság a genetikai módszerek alkalmazása mellett ilyesmi nem fordulhat elő, hisz — habár a fejlődés során az állatok külseje, morfológiája változik — a genetikai állomány változatlan marad. A helyzet azonban az, hogy atkák esetében számos probléma merül fel a DNS alapján történő azonosítás kapcsán.

Ezek közül a legsúlyosabb, hogy nagyon sok faj tekintetében csak évtizedekkel, vagy akár száz évvel ezelőtt gyűjtött, nem megfelelően konzervált, degradált DNS-ű példányok állnak rendelkezésre összehasonlításra.

férgek és piócák

A kutatók a Manapság pedig bosszankodás övezi a megsárgult alkoholban úszó, éve gyűjtött, csodálatos példányok vizsgálatát, amelyek formailag ugyan kiválóan megtartott állapotúak, de genetikai állományuk olyannyira károsodott, hogy összehasonlításra már alkalmatlan. A rövid tudománytörténeti kitekintés után, visszatérve a lárvakorban parazita életmódot folytató, nimfa- és kifejlett stádiumban azonban ragadozó bársonyatka-alakúakra, még közöttük is meglepő változatosságot láthatunk, nem csak külsejük, hanem gazdaválasztás terén is.

A harsány, narancsos és vörös színű atkák között léteznek ugyan melegvérű állatok, sőt, emberek szövetnedveit szívogató, kiütésszerű bőrgyulladást trombiculosis, trombidiosis okozó fajok, ám a legtöbb Trombidiformes faj parazita lárváit ízeltlábúak testén találjuk. Óhatatlan, hogy olykor legyek tévedjenek be lakásainkba, nem csak vidéken, ahol még manapság is sokan tartanak haszonállatokat, hanem akár a főváros tizedik emeleti panellakásaiba is.

Manipulatív vírusok és agyevő cinkék – zombik az állatvilágban

Ha pedig bosszantó mivoltukból fakadóan nem csupán addig veszünk róluk tudomást, amíg egy rovarirtó spray vagy egy hagyományos légycsapó segítségével átsegítjük őket a másvilágra, hanem közelebbről is szemügyre vesszük őket, viszonylag gyakran láthatunk a legyek testén furcsa, oda nem illő piros golyócskákat. Ha pedig ezeket a golyócskákat mikroszkóp alatt is megvizsgálnánk, akkor tűnne csak fel a testük mellé szorított három pár apró láb.

Tudván, hogy nem csak a rovarok, hanem az atkák lárvái is három pár lábbal rendelkeznek csupán, sejthetjük, hogy a szemtelen kétszárnyúval élősködő bársonyatka-alakúak is érkeztek otthonunkba. Nyirkosabb, árnyasabb helyeken kirándulva gyakran téved elénk egy-egy nagy testű, izgága röptű lószúnyog, amelyen olykor szintén nagy számban láthatunk narancsvörös színű parazitákat, ezek ráadásul sokkal nagyobbak és szembetűnőbbek, mint a legyeket szívogató apróságok.

Lószúnyog faj testén élősködő bársonyatka-alakú faj Calyptostomatidae sp. Forrás: Ujvári Zsolt Kifejlett, lassú mozgású ragadozó Calyptostomatidae faj kutat élelem után egy gomba felszínén.

Vírusokkal teszik zombikká a katicákat

Forrás: Ujvári Zsolt Egyes bársonyatka-alakúak távoli rokonaikat, a pókokat és kaszáspókokat sem kímélik. Bár pókok testén viszonylag ritkán találkozni atkákkal nekem életem 35 éve alatt mindössze kétszer sikerült elcsípnem ilyen pillanatotaddig a kaszáspókok jóval gyakoribb gazdái az apró, fényes, piros golyócskáknak.

Legyen szó akár a pókok viszonylag lágy, vékonyabb kutikulával borított utótestéről, vagy a kaszáspókok erősen tüskézett, kemény lábairól, ezek a parányi atkák könnyűszerrel mélyesztik szájszervüket gazdáik testébe, hogy ezáltal rögzülve magukba szívják az éltető testfolyadékot. Számos Erythraeidae atkalárva által parazitált házi kaszáspók Phalangium opilio hím.

Bársonyatkák tavaszi ébredése

Forrás: Ujvári Zsolt Bizonyos atkák lárvái a ragadozó pókokat sem kímélik. Ezen a fiatal alakoskodó karolópókon Ebrechtella tricuspidata egy Leptus faj lárvái élősködnek.

Forrás: Ujvári Zsolt Nagy nagyításban jól látható, hogy az alakoskodó karolópók Ebrechtella tricuspidata előtestének kemény páncélja sem jelent akadályt a bizarr külsejű, hosszú lábú Leptus lárvának. Forrás: Ujvári Zsolt Talán a legmegdöbbentőbb, hogy ezek a falánk lárvák a legapróbb ízeltlábúakat sem kímélik.

Nem ritka, hogy levéltetveken, vagy akár 1 mm-es ugróvillásokon telepszenek meg, néha meglehetősen bizarr látványt nyújtva, hiszen egy-egy parazita mérete olykor igen jelentős lehet a gazdáéhoz képest. Ember és kullancs analógiájánál maradva olyan jelenségek bogár parazita a lábában, mintha kéttenyérnyi, vagy akár közepes termetű kutya méretének megfelelő kullancsokat cipelnénk magunkkal, azzal a különbséggel, hogy az apró gazdák képtelenek megszabadulni potyautasaiktól.

Egészen addig magukkal hordozzák azokat, amíg a paraziták meg nem értek a nimfává alakulásra. Az 1 mm-nél alig nagyobb gömböcugróka Dicyrtomina ornata egészen apró, testméretéhez képest mégis jelentős méretű bársonyatka-alakú potyautast cipel magával.

Paraziták a szervezetünkben: mikor gyanakodjunk?

Forrás: Ujvári Zsolt A lárvakori parazita bársonyatka-alakú fajok élete az első vedlést követően gyökeresen megváltozik. Legtöbbjük aktív, ragadozó életmódot folytat majd, kisebb atkákat, rovarpetéket, más apró — általában lassú mozgású — ízeltlábúakat kezdenek fogyasztani, s bizony nem ritka, hogy nagyobb méretű levéltetveket is elragadnak.

Apró atkákat feltehetően a kőriseket károsító gubacsatkák, Eriophyes fraxinivorus fogyasztó nagy termetű bársonyatka Allothrombidium sp. Forrás: Ujvári Zsolt Szárnyas levéltetvet zsákmányoló nagy testű bársonyatka Allothrombidium sp.

ártalmatlan gyógyszer az emberek számára élősködők ellen

Forrás: Ujvári Zsolt A bársonyatkák az első fagyokkal kezdenek eltűnni, ez a példány Allothrombidium sp.