Fehér férgek fekete fejjel

Teljes szövegű keresés Többnyire kisebb vagy középnagyságú, csupasz vagy csak gyéren, vagy részben szőrös bogarak. Testalakjuk többnyire tojásdad és felületük többé-kevésbbé domború; némelyek sásbogarak, dongalábú levélbogarak elég hosszú csápjukkal cincérkinézésűek és átmeneti alakoknak tekinthetők azokhoz.

A Magyarországon előforduló féregfertőzések

A levélbogarak kis feje többnyire lefelé irányult és az előtorba behúzódva rejtőzik, a felsőajak jól kifejlődött, csápjuk elég rövid, ritkán terjednek a test felén túl. A négy ízes lábfej nemezes talpa arra képesíti a levélbogarakat, hogy a táplálékukul szolgáló növényeken biztosan mászkálhassanak. Számos fajuk bizonyos növényekhez van kötve, számos fajuk termesztett növényeink kártevője. Lárváik is kivétel nélkül növényevők és többnyire ugyanazokon a növényeken fordulnak elő, mint szülőik; alakjukban és életmódjukban azonban nagy különbségek állapíthatók meg.

A dongalábú levélbogarak Sagrinia tropikus tájak lakói, furcsa külsejük alig sejteti, hogy levélbogarak.

• Kertünk madarai – proteinguru.hu
• Széklet a helminth tojásokon, amely megmutatja

Egyesek cincérekre, mások zsizsikbogarakra hasonlítanak. Melltövük az elülső csípők közé nyomuló keskeny és erősen kiemelkedő élecskévé meghosszabbított. Legpompásabb fajuk a Jáva-szigetén élő és majdnem egy közepes nagyfutrinka nagyságát elérő Buquet dongalábú levélbogara Sagra Buqueti Less. Színe pompás fémeszöld, a varrat fehér férgek fekete fejjel széles ibolyás bíborszínű sávval.

Account Options

Kisebb, de hasonlóan pompás aranyos bíborszínűen, vagy zöldesen fénylő faj a bíborszínű dongalábú levélbogár Sagra purpurea Licht. Amilyen feltűnőek ezek a trópusi levélbogarak, olyan igénytelenek és egyszerűek a mérsékelt égövben élő rokonaik, melyek legismertebb képviselője az Orsodacne cerasi L. Dongalábú levélbogár Sagra Buqueti Less.

A férgektől urticaria Donaciini nemzetségét felette hosszú első haslemeze jellemzi, ez olyan hosszú, vagy hosszabb, mint a többi haslemez együttvéve. A fonálforma csápok a szemek között és egymáshoz közel erednek, hosszúak, sokszor a test közepén túl érnek. Tápnövényeik különféle vizinövények, fehér férgek fekete fejjel petéiket egyenként vagy csoportosan rakják le. Némely fajtájuk a víz alatt él és ezek itt annyira kapaszkodnak tápnövényükhöz, hogy alig bírjuk azokról fehér férgek fekete fejjel.

Ilyen pl. Potamogeton-féléken és Myriophyllumon él. A valódi sásbogarak közül a vastagcombú sásbogár Donacia crassipes F. Ez a fémfényű zöld bogár 9—11 mm hosszú, előtora és pontozottan rovátkás szárnyfedői rézszínűen, ibolyásan, vagy feketészölden fénylők, alul ezüstösen szőrös, vastag hátulsó combját a hímen két, a nőstényen egy fogacska fegyverzi.

Ezt a bogarat a fehér és a sárga tavirózsa úszó levelein látjuk ülni és napsütésben egyik levélről a másikra repülni. A tavi rózsák leveleire rágott apró kerek lyukak mutatják a petelerakás helyét; a nőstény ugyanis az így rágott lyukba süllyeszti potrohvégét és a levél alsó oldalára tapasztja körben a nyílás körül tejfehér petéit. Ha a tavi rózsa gyöktörzsét kihúzzuk, azon gyakran találjuk tucatszámra a sásbogár lárváit, hatlábú, fehér férgeket, melyek nyolcadik hátlemezén két hegyes barna tüske emelkedik ki.

A tó mélyében, az iszapban élő lárvák ügyes módon szerzik meg a lélekzésre szükséges levegőt, a hátukon lévő tüskékkel ugyanis mélyen befúrnak a növényi szövetbe, amíg valamely levegőtszállító sejtközötti járatot fel nem hasítanak és az onnan kiáramló levegőt vezetik a tüskék tövében fekvő légzőnyílásokhoz.

Bábozódásuk is a mélységben történik, a báb egy barnás, belül fehér, tojásforma, levegővel telt erős fonadékban nyugszik, melyet a növény gyökeréhez ragasztanak és amely szintén összeköttetésben van a légjáratokkal.

Az említetten kívül még számos sásbogarat ismerünk, melyek kevés kivétellel mind a mérsékelt égöv lakói és különféle vízinövényeken tanyáznak. A cincogó levélbogarak Criocerini csápja rövid és fűrészes és homlokszélességnyire egymástól ered. Fehér férgek fekete fejjel fehér liliomon él a feketefejű liliombogár Crioceris lilii Scop.

1. Határozza meg a helmintfertőzést Hány kalória édes mandarinban.
2. Kukac a konyhában? Ezt tegye! | Abatox Kft.
3. Köszönöm sos válaszát.
4. Nagy László, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő.

Lárvája fényesfekete, nyálkástestű, lomhán húzódó, féreghez hasonló lény, mely a liliom levelét, virágát rágja és mocskolja. A gyöngyvirágon és némely hagymafélén és vadliliomon találjuk a hasonló pirosfejű liliombogarat Cr. Sokkal kisebb a spárgabogár Cr. Már kora tavasztól kezdve rágja a bogár a spárga levelét és szárát, amely munkájában később a sötétzöld és saját ürülékökkel bemocskolt lárvák is segítőtársul szegődnek, gyakran észrevehető károkat okozván. Hozzájuk szegődnek még a tizenkétpontos- a tizennégypontos és az ötfoltos spárgabogár Cr.

A spárgabogarak ügyes menekülők, veszély esetén a földre vetik magukat, ahol alig tűnnek fel a gaz és rögöcskék között, ha pedig alulról közelítjük meg, nyugodtan ülve maradnak, míg ha oldalról tesszük ezt, a szár túlsó oldalára vonulnak és alkalmas pillanatban a földre vetik magukat. Spárgabogár Crioceris asparagi L. Leghirhedtebb a társaságban a vetésfehérítő árpabogár Lema melanopus L.

A bogár zöld vagy kék, előtora piros, lábai sárgásvörösek; lárvája szennyes fekete, nyálkás testű, amiért a nép sok helyen meztelen csigának hívja. A lárva a gabonafélék, főleg az árpa sásán hosszú vonalakban kirágja a zöldjét, úgyhogy átlátszó fehér sávok keletkeznek rajta.

A zsákos levélbogarak Clytrini első haslemeze szintén nagy, a következő kettő keskeny, a többi pedig egybeolvadt. A négyfoltos zsákos levélbogár Clytra quadripunctata L.

Lárvája nem él szabadon, hanem fekete zsákban ül, melyből csak testének elülső részét nyujtja ki; ezt a zsákot saját ürülékéből építi és szükség szerint megnagyobbítja. A lárva- és erdei vöröshangya fészkében tartózkodik. Ha a hangyák részére alkalmatlanná válik, visszahúzódik védő sárfészkébe, ha pedig a hangyák az üresnek vélt zsákba behordják petéiket, akkor a lárva azokat szépen felfalja.

A rétek, legelők növényén is találunk ilyen Meggyógyítottam a rossz leheletet lárvákat, ezek azonban a mezei zsákos levélbogarak Labidostomis lárvái.

Négyfoltos zsákos levélbogár Clytra quadripunctata L. A valódi levélbogarakra Chrysomelinae jellemző többé-kevésbbé tojásforma testalakjuk és a haslemezek egyforma kifejlődése. Lárváik többnyire élénk színezésűek, szabadon élnek tápnövényeiken és a földben alakulnak bábbá. A piros nyárfalevélbogár Melasoma populi L.

Hozzá hasonló, de kisebb a rezgőnyárfa piros levélbogara Melasoma tremulae F. Amint a nyárfa hajtani kezd, elhagyják a nyárfalevélbogarak rejtekhelyüket vagy a földet és megkezdik sárga petéiket — darabból álló csomókban a levelek alsó oldalára lerakni. A kikelő lárvák és a bogarak azután megkezdik a levelek kilyukasztását, megeszik azokat, úgyhogy csak az erekből álló vázuk marad meg.

A kifejlődött lárva szennyesfehér, feje, tora, lábai és néhány pontsor, valamint az erősen szőrös szemölcsök fénylő feketék. Ha valami megzavarja a fehér fehér férgek fekete fejjel fekete fejjel, a hátukon lévő két sor fekete szemölcsből csepp alakjában váladékot nyomnak ki, amelyet később újra beszívnak. Ez a váladék keserűmandulaolajra emlékeztető szaggal bír és védekezésre jó szolgálatot tehet. Claus szerint a váladék a nyárfalevelekben kimutatható salicilből származó salicilsavat tartalmaz.

A kifejlődött lárva potrohvégével levélhez tapasztja magát, még egyszer vedlik és szennyesfehér, hátán feketefoltos bábbá alakul, melyet a hátratolt lárvabőr részben még körülfog. A bogár nyáron kel ki és kedvező éghajlati viszonyok mellett még egy második nemzedék kifejlődését is lehetővé teszi.

Piros nyárfalevélbogár Melasoma populi L. A levélbogarak Chrysomela számos faját ismerjük, találunk közöttük a gyászos feketétől a legékesebb tüzes fémes színig mindenféle színűt. Úgy a bogarakat, mind púpos, hengeres lárváikat meghatározott tápnövényükön találjuk.

Kerekféreg méretű mozgások színező jellege, Kerek féreg a személy tüneteiben

A lárvák testén nincsenek szőrös szemölcsök. Az élénk aranyszínű, szárnyfedőin kéksávos csalánlevélbogár Chrysomela fastuosa L.

Erjesztett tejférgek érdekes a havasi levélbogarak Chrysochloa vagy más nevén Orina fejlődése. Ezek a pompásszínű fehér férgek fekete fejjel Perroud megfigyelései szerint ugyanis nem raknak petéket, hanem elevenszülők, a mellett termékenységük is nagy, amint azt a pompás havasi levélbogáron Chr. Naponta egyszer-kétszer 3—6 kis lárva jut napvilágra, majd néhány napi pihenő után újra kezdődik ez a művelet.

Az eleinte 2 mm hosszú lárvák színtelenek, de már egy óra lefolyása alatt kiszíneződnek és születésük után azonnal hozzálátnak a levél rágásához.

A kolorádóbogár Leptinotarsa decemlineata Say Amerikában a burgonya teljes lerágásával hirhedt névre tett szert. Több ízben behurcolták Európába is, ahol csak a legszigorúbb rendszabályok keresztülvitelével tudták megfékezni és kiirtani.

Alakja a valódi levélbogarakéhoz hasonló, de színeződése egészen más; a bogár alapszíne világossárga, fején egy háromszögű, előtorán 10 vagy több szabálytalan folt és 10 sáv a szárnyfedőkön fekete. Kövér lárvája szennyessárga, feje, torának hátulsó szegélye, lábai és hátán két sor petty fekete. A kolorádóbogár a földben telel át, de amint a burgonyaföldek zöldek lettek, megjelenik a láthatáron és megkezdi a levelek falatozását.

Hosszúkás tojássárga petéit 35—40 darabból álló csomókban rakja a levelek alsó oldalára. A 2—3 hét alatt kikelő lárvák gyorsan nőnek fel és háromszori vedlés után a földben alakulnak bábbá, melyből 10—14 napi elfekvés után előkerül az új bogár, mely rendszerint még egy második nemzedéket, sőt Amerika egyes vidékein egy harmadikat is létrehoz.

Úgy a bogár, mind lárvája teljesen lekopasztja a burgonya levelét és így a növényt megfosztja asszimiláló szerveitől, ezért az egyáltalán nem, vagy csak tökéletlen gumót hoz létre. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy nőstény petét rak le és így a második nemzedékben már A kolorádóbogarat óta ismeri a tudomány, kártékonyságával azonban ben hívta fel fehér férgek fekete fejjel figyelmet. Őshazájának Kolorádó sziklás lejtőit tartják, ahol vad ebszőlőn Solanum rostratum élt, de a burgonya ültetésével azonnal átment erre a neki jobban ízlő termesztett növényre.

Tower szerint hazája Mexikó és egy ottan előforduló fajból keletkezett volna. Akárhogy is legyen, tény az, hogy a kolorádóbogár hihetetlen gyorsasággal terjedt el Amerikában az Atlanti-oceán partjáig. Németországba ben hurcolták be először és ben legutoljára, de erélyesen keresztülvitt rendszabályokkal sikerült őt fehér férgek fekete fejjel kiirtani.

A kolorádóbogár Leptinotarsa decemlineata Saypetecsomói és lárvái a burgonya levelén. Nagyobb jelentősége van nálunk a honvédbogárnak Entomoscelis adonidis Pall. A piros bogár előtorát előrefelé keskenyedő fekete középsáv és kétoldalt egy-egy kerek folt, a szárnyfedőket pedig a varraton és a közepükön végighúzódó fekete sáv díszíti. Lárvája fekete és ugyanilyen rövid szőrök fedik, a nép fekete hernyónak nevezi.

Úgy a bogár, mint a lárvája a repce termesztését veszélyezteti. A bogár már ősszel ellepi az őszi repcetáblákat és a repce gyenge levelét eszi, áttelelés után tavasszal már a lárvával együtt folytatja kártevését, nemcsak a repce levelét, hanem szárát is pusztítja. A levélbogarak más kártevői közül a piroslábú lucernabogarat Phytodecta rufipes Deg. A homoki szőlő nagy ellensége a firkáló bogár Adoxus obscurus L. Ez azonban még nem olyan veszélyes dolog, inkább a lárva gyökérrágása vezet a tőke kipusztulásához.

Ez a fekete bogár, melynek szárnyfedője sokszor barna, felületén fehéres selymesfényű szőrözettel borított, csak a homoki fehér férgek fekete fejjel telepítésével vált kártékonnyá, amikor dudvákról, pl. Fehér lárvája a szőlő gyökerén rág mind mélyebbre hatoló barázdát, árkot.

Firkálóbogár Adoxus obscurus L.