MÓRICZ ZSIGMOND: ÚRI MURI

Meddig kelnek a gömbölygek

Szent Istenünk Felemeld ostorodat. Zsoltári ének egy hóhér házában! A csüggeteg ifju zavartan rezzent fel e hangokra. Végig futott egy párszor homlokán kezével, mintha eszméletet akarna lelkében költeni, összefüggést találni annyi zavart, kietlen esemény között, azután lassankint ismét visszasülyedt előbbi méla csüggetegségébe. Kis idő mulva azonban újra hallaték ugyanazon ének, de nem az előbbi harangzúgású férfihangon; menytiszta gyermeki hang kezde énekelni, bűbájosan csengve, mint az üvegharmonika hangja: — De tudjuk: hogy ki megvallja És átalja Azt nem űzöd el előled, Sőt te tőled Bűnbocsánatot az nyér.

Angyalok nem énekelhetnek szebben a menyországban, mint minő e szózat zenéje volt! Ki lehet ő? Bűnbocsánatot hirdető angyal egy hóhér házában?

Hívd csak be! Te medvebocs! Mekipiros bejött.

meddig kelnek a gömbölygek paraziták a szardínia

Mégis vigyorogsz? Nesze még egy. Sirsz mindjárt! Csinálj savanyú képet. Tedd össze a kezed.

gardenellosis és trichomonas

Hunyd be a szemedet. A monstrum el kezdte mondani az imádságot. Az ember azt várta volna, hogy érthetetlenül fogja azt eldarálni. Érthető, komoly hangon mondta végig, szemei hunyva maradtak, arcza emberi alakot kezde elsajátítani, s meddig kelnek a gömbölygek azon igéknél, melyek a bűnök kölcsönös bocsánatát hirdetik, két nehéz könycsepp gördült elő s végig folyt ránczos, durva arczán.

Egy nagyon veszélyes bőrbetegség

Mint lecsapó villám viszhangzó dörgése, szólalt meg az embertelen gúnykaczaj közepett a mellékszobából reszkettető hangon a dicséret verse. A földnek reszkető ingása kit jelent? Az utolsó hangok már a messzetávolban vesztek el. A lánczos eb rémülten vonított utána. A két hóhérlegény és a monstrum.

A daczos, kevély nő megvetően fordult az egyik legényhez, s büszkén nézett le rá.

SZOMORU NAPOK

Hisz anyám az, a félbolond. Éjente a padláson hálnak a hóhérlegények. Maga a bakó az udvarra nyíló szobában. Mekipiros pedig künn az akolban a lánczos kutya mellett. Minden elcsendesült. Künn elállt a szél, falevél sem mozdult, az alvó sóhajtását meg lehete hallani.

A Sárga rózsában csak Borbíró ült egyedül. Ült a spriccere mellett, s nézett a levegőbe. Úgy el tudott ülni hétszámra, hogy egyet se szólott, a világon semmire kíváncsi nem volt, csak ült s nézett. Nézte, hogy a légy hogy mászik a falon, utána nézett, míg el nem repült, akkor megint jött egy másik légy, akkor meg azt nézte, osztán az is elrepült egyszer. Akkor rámeredt a falon függő naptárra, s azt nézte: Június.

Ilyenkor a legkisebb hang oly csodálatos félelemmel tölti el az álmatlanul virrasztót. Majd mintha az ágy alatt elrejtett ember fészkelődnék; — vagy mintha a kilincset fordítná valaki, — vagy az ajtót milyen gyógyszert szedni férgeknek felnőttként meg a szél, mintha valaki rázná kívülről, — kopognak, suttognak az ember körül, — éjjeli bogarak valahol papirosra akadnak, s úgy megzörögnek vele, mintha irna valaki a sötétben; — künn az utczán az emberek meddig kelnek a gömbölygek, halkan dörmögve egymás közt.

A tornyok sorba három negyedet ütnek, nem tudni hányra? Az idő irtózatos hosszú, az éjszaka mélységes fekete.

meddig kelnek a gömbölygek

Szénából vetett ágyon, durva takaró alatt egymás mellett alszik a két hóhérlegény. Szemeik hunyva vannak.

II. A HÓHÉR CSALÁDJA.

Nem, az egyik nem alszik. A mint észreveszi, hogy társa nem mozdul, lassan félrehajtja magáról a takarót s négykézláb a padlás belsejére lopódzik, ott lehasal, a gerendák közti hasadékon lenéz. Azután fölkel, lábhegyen a kémény mellé suhan, a deszkafalon háromszor kopogtat, azután lemászik a hágcsón a padlásról, a hágcsót a nyílásról elveszi s füttyent a kutyának, az előjön; hallani a mint lánczos örvét megrázza nyakán s morogva, nyüzsögve a padlásajtó előtt lefekszik.

Ha feléje fordult, úgy tett, mintha aludnék, de mihelyt elvette róla tekintetét, felnyitá szemeit és utána nézett. A mint az utolsó nesz elhallgatott, felszökött im ez is álmatlan fekhelyéről s a padlás belsején fölkereste azon nyílást, hol társa lenézett.

  • MÓRICZ ZSIGMOND: ÚRI MURI
  • Egy nagyon veszélyes bőrbetegség
  • Egy nagyon veszélyes bőrbetegség | Kárpátalja
  • Toxoplazma jelölés
  • То два раза за пять минут, а потом полчаса .
  • Hasa nő a férgekből

Könnyű volt rátalálnia, alulról lámpavilág tört keresztül a gerendázat hasadékán, mely a bakó szobájából jött. Óvatosan hajlott oda és lenézett a keskeny nyíláson.

Szigorún butorzott szobát látott maga előtt. A fal mellett fekete szekrény állt, hármas lakattal bezárva, a szoba közepén kemény faasztal, két ágy egymás végében, egy nagy és egy kicsiny, s két kartalan háromlábú szék, az ablakban néhány elviselt könyv, az ágy fölött nehéz, rezes puska.

A halavány fényű lámpa az asztalra volt téve.

  • The Project Gutenberg eBook of Szomoru napok by Mór Jókai
  • Kezelendő paraziták
  • Но птицы учились летать почти каждый день.
  • Один из них - ты, папочка, сам часто это предполагал, - состоял в том, что в твой мозг вводили специальных микробов, которые должны были стереть все воспоминания о времени, проведенном тобой с октопауками.
  • Helminták harci kerete

Mellette egy gyermek olvasott a bibliából. A gyermek lábainál egy férfi feküdt, arczczal a földre borulva. Egy roppant termetű férfi, egy óriás, a mint nagy, bozontos szürke hajjal fedett fejét egy gyermek lábaihoz fekteti, kinek szépségén megáll a szem, fogva marad a lélek.

Keresés űrlap

Egy kedves kis szőke fejű angyal, — tizenkét-tizenhárom éves; — haja csaknem ezüstszőke, mint az árvalányhaj, mint a holdvilágsugár; — arcza mennyeien fehér, mosolygása mint angyalé; — a fehér arcz mosolygása oly túlvilági, mintha nem is öröm, nem is jó kedv volna az, mi meddig kelnek a gömbölygek festve van, hanem valami magasabb érzemény, melyet ismerni még nem eléggé tiszta az emberi szív.

Tán a buzgó hivő előtt jelenhet meg ily kép, midőn lelkét testéből kisírva, láthatlan védszentjéhez felzokog, s az egy mámoros ihlettség perczében meddig kelnek a gömbölygek előtte, oly alakban, minőnek ember nem képzelé, és lemosolyog reá, mintha mondaná: győztél az égen!

meddig kelnek a gömbölygek rossz lehelet száraz bőr

A vén ember ott fekszik a földön, ujjaival a hajába markolva, s nedves marad a föld, hová arczát lefekteté. Oh a te apád oly bűnös, oly bűnös! A gyermek leszállt hozzá és megcsókolá ősz fejét és tovább olvasott. A vén ember sírt keservesen. Ki mossa le azokat? Annyi embert megölni, ki engem soha sem bántott, ki nékem soha sem vétett. Hogy féltek a haláltól, milyen szomorúak voltak, hogy várták a kegyelmet, mint nézték, hogy nem jön-e a fehér zászló!

Oh mint kértek, mint csókolták kezeimet, hogy még csak egy pillanatig ne,… hiszen az élet olyan szép.

meddig kelnek a gömbölygek

És én nekem meg kellett ölnöm. Meggyilkoltam, — mert a törvény parancsolá.

meddig kelnek a gömbölygek