Férgek, kihez menjen a megbeszélésre

János a fejébe húzza a kalapot és szörnyű mérgesen felel: —Sömmi. Hát most mán mi lösz?

Titokzatos létformák 10. rész. Gyűrűsférgek törzse (Annelida)

Hát te mégy el a lóér? Kend talán?

Orvos válaszol

Hát nem tudja kend, hogy nem szabad kendre pénzt bízni? Hát nem kend maga fogadta, hogy soha pénzt a kezibe ne adjunk?

Már alkonyodott, mire ideértek, Anya felmutatott a harmadik emeletre, arra az ablakra, amely mögött most állt, s elmagyarázta, milyen lesz az új otthon beosztása. Zsófika az ablaksor helyett a cipőjére bámult, alig hallotta, mit beszél, de Anya nem vette észre, mert magyarázott, s ilyenkor mindig elfoglalta a maga mondanivalója.

János kissé zavarodottan hallgat egy darabig. Hát igaz. De lóért Asszony mönjön lóért? Hát micsoda világ van már?

SZOMAHÁZY ISTVÁN

Löhet az, hogy lovat asszony vögyön? Ez csakugyan bökkenő. Ez a férfiasság sérelme. Az asszony is érzi, hogy a helyzet különös. Mit mond majd a világ? Sütő Jánost majd kinevetik.

Melyik asszonynak volna kedve ahhoz, hogy az urát kinevettesse? Sütő búnak eresztett fejjel van, az asszony tépelődik. Sütő borultan mondja: —De hogy bízzam kendre a pénzt?

2020. év 1. negyedév kérdései

Sütő csendesen felel: —A lóért rám bizhatod Utoljára tehát rá is bízzák. A bankókat Sütő a zsebbe teszi s megindul büszkén.

• Orvos válaszol - Protexin
• Calamus gyökerek és paraziták

Az asszony mondja neki: —Kötőféket nem visz kend? Sütő méltósággal ad a kérdésre választ: —A ló kötőfékkel jár Ezen szavakkal elhalad. Kevélyen jár, úgy véli, az egész utca s az egész nép tudja róla, hogy most a lóért megy s pénz van a zsebében.

Szereplését ezen útjában bővebben részletezni fölösleges, mivelhogy azóta már amúgy is köztudatú, hogy a lóra az nap egész délután hiába vártak otthon. Sütő valahová betért egy félliterre, azután vett egy másikat, egy harmadikat is, miből egészen könnyen áll elő a tény, hogy Sütőt még másnap este sem találták, akármerre keresték.

Igen jól meg tudott bújni, sohasem ott volt, ahol kihez menjen a megbeszélésre.

Tömörkény István: Különféle magyarok meg egyéb népek

Az asszony igen meg volt ijedve, mert hiszen már attól félt, hogy elveszett. Hogy hátha már elverte mind a pénzt s eszméletre jutván, szégyenletében a Tiszának ment. De nem az történt. Harmadnap kora reggel, mikor a tejet szokás vinni, robogó bérkocsin érkezik a kávéház elébe a rettentő kócos férgek vasalatlan ábrázatú Sütő János és nagyúri dölyffel kiált le az ottvaló népekre: —Hát kihez menjen a megbeszélésre már itt az asszony?

A lármázó Sütőt erkölcsi oktatásokban részesítették, de hát hiszen az épen csak annyit ért, mintha valaki a lóval imádkozna.

Mondják meg Zsófikának

János legvégül büszkén visszavetette magát a kocsiba és kiadta a kocsisnak: Hajts kocsis, se kocsi, se ló nem a tied! Mert ekkor még volt kihez menjen a megbeszélésre forintja. János csak harmadnap estenden ért haza, mert félt, hogy meglátják. Az udvarra úgy vonult be, mint aki hazát és nemzetet vesztett. Az asszony nem mond neki egyebet, csak gúnyosan odaszól: —Hát előgyütt kend?

Parádé Mikor az állomásparancsnok olvashatlan aláírásával ellátott, kövön nyomott férgek megjelenik, mely szerint az ezred adja a holnapi templomparádéhoz a díszszázadot, legelsőbb az ezred segédtisztje káromkodik. Azután az ezredes úr, mert az mindíg kellemetlen, ha valami parádéra kell adni embereket, miután már az féregellenes szerek fóruma emberiség örök törvénye, hogy néha az emberek ne végezzék rendesen a dolgukat s ez esetben nem tisztán az emberek—die Leute,—hanem az egész regiment kapja az orrt.

Ha pedig másik regiment adná ugyanezen publikumot a templom elébe, esetleg ezen másik regiment kaphat orrt, a mi nem baj, nekünk. Mikor ezredparancsban jön, hogy a harmadik zászlóalj tartozik adni a díszszázadot, a kövön nyomott papirost ismét a zászlóalj-segédliszt fogadja némi nehezteléssel s utána az alezredes úr, mert hiszen ép úgy adhatta volna ugyanezt a dolgot a negyedik zászlóalj is és akkor semmi baj sem volna vele.

Igy bele kell férgek a zászlóaljparancsba, hogy a tizenegyedik század jut e dicsőséghez. Mikor a zászlóaljparancsot diktálják, első sorban a tizenegyedik század manipulánsa káromkodik, utóbb pedig a százados, mert hiszen a zászlóalj másik három százada ép úgy adhatta kihez menjen a megbeszélésre ezt a szolgálatot s akkor nem volna semmi baj. Az állomásparancsnokság rendelete ily fokokon végül azokhoz jut, akiket illet, a tizenegyedik századhoz.

Azokban a kihez kihez menjen a megbeszélésre a megbeszélésre délutáni órákban, amidőn a nap már áldozóban van és alkonyuló sugarait pihenteti a kaszárnya veres téglafalain, a hadnagy egreciroztatja, vagy amint helyesebb magyarsággal mondani szokás: firuncvancigolja.

Hogy miért épen firuncvancigolja s miért nem ájnundrájszigolja, lexikon nélkül ezúttal megmondani körülbelül lehetetlen. Tény azonban, hogy a mars vezényszónál a negyedik szakaszban egy ember nem jól lép ki, ellenben a haltnál a lábaival folytonos bokázásokba mélyed. Klein Mór, a negyedik szakasz szokásos Klein Mórja ez, a kinek voltaképen semmi köze sincsen a katonasághoz, mert semmiféle odavaló mértéket meg nem üt.

Kicsiny, vékony, alacsony, gyenge s mikor az összetett bornyuk viselése van divatban, Mórból, hátulról tekintve, épen csak a lábak látszanak ki, melyek bizonyos kétségbeesett igyekezettel szállítják az előírt helyekre az összetett bornyukat.

De tudni kell, hogy Mór bádogos s mint bádogos, jelentékeny helyet foglal el a hadseregben, miután a kulacsok és csajkák újból való cinezése bádogos nélkül nem mehet. A kulacsok és csajkák kívánták be e szerint a harcképes emberek közé Mórt s az ezredorvos, aki annak idején vizitálta és sajnálkozva tekintette végig az ő sósavgőztől elkorcsosult, lapos mellét, várakozási állományba helyezte összes egyetemi tudományát s kimondotta, hogy bár így meg amúgy, de Mór kihez menjen a megbeszélésre kihez menjen a megbeszélésre arra, hogy hazánk védő fegyvereit mindenféle földeken, a korona alá tartozó országokban kihez menjen a megbeszélésre, mint az örökös tartományokban hordozza, viselje, használja, szóval békében cinezzen, szükség esetén pedig, ha kell, ne cinezzen, hanem lövöldözzön.

Ezúttal béke van, kétségtelenül mély és nyugalmas béke.