Parazitát jósol a nap helyett

A mítosz terét Isten járja át. Újhold, csillagos, téli éjszaka: az egész világegyetemből érkezik az egyenletes, nyugodt fény, amely áthatja a táj valamennyi porcikáját.

You are here:

Teleissza magát ízekkel, emlékekkel, majd tovasugárzódik új, szomjas dimenziókba. Mintha az igazság fénye volna. A hóborította kertben a fáknak, a kútnak, a kerti kőasztalnak nincsen árnyéka.

A törzs, a káva, az asztallap tömege a régi, de a súlya!

Két önépítés Magyarországon | Beszélő

Mintha valamennyien lebegnének, mintha az imént úsztak volna oda, ahol éppen tétováznak, latolgatják, merre múlhatnának el innen. A szederlugas ifjú még. Sötéten elvörösödik, amikor illetlen nesszel elejti nedves hókucsmáját.

A mítosz tere Isten lábnyoma, a valóságos tér. Itt zajlanak az igazi események, melyeknek tényleges tétjük van. Üdv, boldogság, katharzis, kárhozat, bukás.

Fermi-paradoxon

Buddha kezében, melyből a Majomkirály nem bír kiugrani, hiába hányja motollaként egyenként tizennyolcezer mérföldes felhőbukfenceit. Az Égigérő Fán, hol a kiskondás megküzd a sárkánnyal Tündér Ilonáért, Laernában, ahol Heraklész megöli a Hydrát, Emmausban, ahol az elcsatangolt tanítványok fölismerik az Urat az eucharisztiában és a calcuttai utcán, ahol Teréz anya szedi össze a haldoklókat, meg a családi asztalnál, a munkában, bárhol - Isten két képmásának találkozóhelyén.

De ne fussunk ennyire előre. A mítosz Istennek és az embernek a közös története. Ez a történet és ez a közösség az istenség számára is roppant fontos. A maja-kicse indiánok szent könyve, a Popol Vuh szerint egyenesen nélkülözhetetlen. Ott Egylábú Villanás és Tollaskígyó közösen kérte a Nap Főpapját és az Alakítót: "Együtt kell munkálkodnotok, és meg kell találnotok a módját, hogy a teremtendő és megalkotandó ember tápláljon és fenntartson minket, kiáltson hozzánk és megemlékezzék rólunk.

Két önépítés Magyarországon

A mítosz nem oktat, nem magyaráz. Érvelés és parazitát jósol a nap helyett helyett képeket mutat, bennük a teljességet. Mindig kozmikus, mindig totális, mindig végtelen.

És leplezetlen, bár sokan vannak, akik nézik, mégsem látják Az Írás azt mondja, hogy a Paradicsomban Ádám és Éva mezítelenül jártak. Nyilván nem azért, mert nudisták lettek volna, hanem azért, mert bűntelenek voltak. Mit lepleztek volna? Ruhátlanságuk értelme benső.

Annyit tesz, hogy abszolút szabadok voltak, vagyis az Igazságban éltek, bűn nélkül, tehát nyugodtan viselhették lényüket födetlenül, kitárva. Hol van ettől a szabadság-állapottól a Krisztus utáni második évezred végének szabadság ideája és állapota?

Látszólag épp egy köpésnyire - az emancipálódott bűn szemérmetlenségébe vetett bizalomban. A görög, az indiai, a kínai, indián és más mitológiák hősei, a népmesék táltos-alakjai mivoltukkal jelzik a mítosz lényegét.

Ők általában félistenek, már fogantatásukban találkozott és egyesült az emberi és az isteni. Fehérlófia, Vejnemöjnen, Ráma, az indián Jaguárszarvas. A mítosz terében elégett halandókból pedig istenek lesznek, a csillagos ég alakjai, a két világ határának őrei. Tehát a mítosz tere nem egészen Istené és nem egészen az emberé.

Eustace Mullins: A biolуgiai zsidу.

Az Ég és a Föld határvidéke, ahol menny és föld összeér, ahova a két világ lakosai bejáratosak. Út, melyen Gilgames keresi a haláltól való megszabadulás titkát.

Az édes- az életvízű tenger. Mamréban a nagy terebintfa árnyéka, ahol az Úr kenyeret evett, vajat, tejet és borjúhúst Ábrahám vendégeként. A szövetséget megerősítő lakoma, melyen az Úr megígérte Izraelt. A vénasszony Sára pedig kinevette az Urat, sőt, le is tagadta, hogy kinevette volna.

És huszonnégy órán belül Szodoma és Gomorra: a bűn kettős fővárosa, ahol nincsen tíz igaz ember.

avagy ironikus értekezés a gonosz földönkívüliről [2007 július]

Csak öntelt szodomiták, homoszexuális perverzitásuk vakságában. Mert vakok voltak már előbb is, mielőtt az általuk megerőszakolni akart "két férfi", a két "friss hús", a két angyal el nem vette a szemük világát. Lót jövendő vejei is vakok voltak, nem látták, nem hitték, hogy ez a bűnös, szellemtől parazitát jósol a nap helyett, a perverzitás túlingerelt mámorába zuhanó lét fönttarthatatlan, ezért elviselhetetlen. A testiségben, a materializmusban elmerült, vagyis az Istentől menekülő élet távolodtában a lét gömbjét megkerülve érkezik a mítosz-mesgyére: Istennek magának kell intézkednie.

Szent Miklós bizonyára Istennel járt myrai paraziták jelei az arcon korában, de ugyancsak Istennel jár a Mikulás a fehér vattaszakállával, pocakjával, piros köpönyegében, hatalmas és kifogyhatatlan puttonyával, abban a körben, ahová álmodni és vágyakozni érdemes, ami az életet az állati és a démoni fölé emeli.

Él a remény, hogy eljuthatunk még a valóságos térbe, a valóságos időbe: Isten terébe és idejébe. A realitásba.

Szívemben bomba van

A remény lényege pedig ez: a szakrális kor, vagyis a mítosz ideje nem zárult le mindörökre, sőt, ez az idő mint a valóságos és érdemleges idő az ember számára a történelem valamennyi pillanatában megnyitható és átélhető. Ádám és Éva a realitásban járt és élt a Paradicsomban, az Ég és a Föld egységében. Ott él a gyermek is, aki várja a Húsvéti Nyuszit és a Mikulást és Jézuskát a csengettyűző angyalaival, és képzeletében együtt él, nyugszik velük. Ez a Jézuska persze nem az a Jézuska, pontosabban nem egészen a Szentháromság Egyisten Második Személye, mert a Mikulás sem a myrai püspök.

A szent határvidék alakjai ők, akik sem itteniek, sem ottaniak - Isten elemberesedett nyomai. Nincsen férgek jak élni jód semmi hamisság, hiába körülöttük a számtalan suta, nagypapás füllentés.

Akit nem engednek hinni bennük, azt pontosan a realitásba vezető útról szorítják le, és a talmi hazugságok rendszerébe kényszerítik: a költészettelenségbe, a brutális érdekbe, a boldogtalanságba.

1. A LÉLEK RÉMTÖRTÉNETE | Liget Műhely
2. CZAKÓ GÁBOR: VILÁGFASÍRT
3. Fermi-paradoxon – Wikipédia

Megfosztva az egyetemes, a teljes látás kifejlesztésétől. A szakrális kor embere számára az Istennel-járás természetes volt, az volt a természetes, mert a mítosz nem mese volt, hanem maga a lét, a normalitás.