Sás fű a férgektől

A falum Tuling, a ruhám daróc, vénülve fejem már együgyű lett, szándékaimat szétvitte a szél - Akár Csi és Hszie, bölcs vagy, hiheted?

Eldobtak, ahogy régóta szokás, tengek egyedül, a hajam fehér, ellentétek közt rendet keresek s a koporsóban munkám véget ér. De míg élek én, népem siratom, nyomja kebelem súlyos bánatom, sok öreg tudós rám néz, kigúnyol, múlik az időm, harsány a dalom.

A folyók, tavak vonják vágyamat, egyedül élném sás fű a férgektől napjaimat. Jaohoz és Sunhoz méltó urunk volt, tőle a szívem el sose szakad. Most építeni új, szép palotát talán nincsenek kövek és rudak?

Nap fele fordul a li-huo virág, nem rendül a rend a felszín alatt. A hangya-hadat figyeli szemem: mind kedve szerint építi falát.

Dehogy is leszek haragos cethal, aki gátat vet a tengeren át! Megleltem végre magam igazát, ki a köz-ügyért éltem valaha és jártam ezer magas hivatalt; temessen el a föld sárga pora. Csao és Ju előtt szégyenkezzem-e, hogy példájukat rosszul követem?

Jőjjön az ivás, a felvidulás, bánat-falakat döntsön énekem! Év végire jár, elpusztul a zöld, a hegyek alatt vihar hasogat, égen a Tejút szürkén beborult, indul a vándor éjfátyol alatt.

• Paraziták hódsugarai
• Illyés Gyula: Ditirambus a nõköz (vers)
• Fergekbol szarmazo vazelin.
• Nap, sás. Nyár, sás, lokátorral helyet határoz meg, ég, csípős, zöld, alatt, felnövés, nap.
• Illyés Gyula: Ditirambus a nőkhöz

Oly éles a fagy: elvágja övem, jeges ujjaim össze se kötik. Hajnalra jutok a Li hegy alá, a császári vár ott emelkedik. Katonák őrzik e rideg tájat, járják a síkos jég-meredeket, két felén tolong sisakos sereg.

Császár s nemesek mulatoznak itt, a zene, a tánc tarkán kanyarog, fejedelmi kegy főrangúaké, nem járnak ide pőre koldusok. Bíbor udvarban mennyi a selyem: fázó asszonyok ujjai szövik.